Ismét, nagy sokára. Mármint Erdélyben és itt is.
Megújulva, névreszólóan.
Szóval csütörtökön elmentünk, hétfőn hazajöttünk. Első éjszaka Mezőmadarason aludtunk, igazán jó volt, nem is az alvás része, hanem az előző este a szászcsávási banda. 1-ig húzták, de nem tudom, melyik idő szerint… Mindenesetre nagyot nótáztunk, Janka is hallgatni akarta a kisfiút. Fogyott a pálinka és a jófajta kárásztelki bor.
Másnap… Homoródkarácsonyfalván megnéztük a templomot, előtte alternatív programként méhcsípésben vehettünk részt, de csak a kapálódzó bénákat csípte meg a méh (engem). A lelkész úr és Jóska bácsi igen jól tartott bennünket (pálinka; szerintem e mostani feljegyzés leggyakrabban használt szava a pálinka, pálinka, pálinka). Aztán irány Csíkmenaság, mi ismét Ferencnél és feleségénél, Katinál aludtunk. Janka persze talált játszótársat, hisz Bettikével jól elvoltak. Na meg a malacokkal, akik nemcsak hogy meg akarták enni a cipőjét de meg is kergették, és nem a malacok, hanem Janka szaladt visítva. Aztán, ha otthon voltunk, elvonultak játszani, Bettike ilyenkor meg is etette, aztán este 10 körül előkerültek. Az esti csillagnézés a felhős idő miatt elmaradt (bár van az a mennyiség, ami után már láthatóvá válnak…).
Szombat, zarándoklat. 6-ra állítottam be az órát, hogy 7-re odaérjünk. MO-i idő szerint; csak nem vettem észre, hogy átállt a telefonon; úgyhogy kényelmesen megreggeliztünk, aztán elkéstünk… Hegynek felfele lemaradt Janka a szekérről, és igen nehéz volt, főleg, hogy még hisztizett is közben. Mindenesetre tudomásul kellett vennem, hogy az egy dolog, hogy én öregebb lettem, de Janka is nehezedett, szóval a dombtetőn rosszullét, hányinger. Jófej, mert lefelé felült a szekérre Judittal. Jó volt megérkezni, a meleg, amit enyhített a szellő: kegyelmi állapot, de azért volt hiszti is és leégés. Egy bot volt a paripa, az egyik cipőfűző a kötél, a sapim a nyereg és a kantár. A papbácsitól ügyesen kiskeresztet kért, hisz ki tudja, neki mi a szokása. Lefelé elaludt, amit eléggé nem bántunk, mert 2 órát poroszkáltunk lefelé a 40 fokban: soha többé ilyet! Inkább viszek fel hűtőtáskában négy sört és rántott húst, de nem fogok ezek miatt ennyit szenvedni! Mert hiába ültünk be a Várdomb étterembe, ez kitörölhetetlen szenvedéssé érett bennünk…
Este igen jót ettünk, de máskor is; a csillagvizsgálás elmaradt, mert hatalmas zápor kerekedett: ha meg kell rendezni, és sem tudtam volna jobban, mert 10 körül holtfáradtan dőltünk ki. Egyébként viszonylag jó volt a szállás, de egy kisméretű franciaágyban aludtunk hárman; a matrac nagyon jó volt! És az utcára nézett az ablak, reggel 5 órakor harangra ébredtünk, 6-kor a tehéncsordára, aztán jöttek a vad motorosok vagy traktorosok (?). És a nap is besütött 6-tól.
Vasárnap sokáig aludtunk, de a miséről nem késtünk el, Janka ügyes volt, ügyesen hozzámbújt, mikor kibányászta a cicakakákat… Délután elmentünk a helyi közösség műsorát megnézni, hazafelé elaludt a karomba, úgyhogy lepihentünk mi is. Kivételesen este elmaradt a csillagnézés, pedig állítólag egy hónapja először aznap nem esett. De azért a napi pálinka-adag megvolt.
![WP_20140609_002[1]](http://bajnoczi.hu/wp-content/uploads/WP_20140609_0021-300x168.jpg)
Ma se tanulás, se ovi, csak meló (vagy mi).