Két hét – plusz?

Kedd: 1 órás séta után izom, ízületi fájdalom, fáradtság, levertség. Hiába nézegetem, nincs lázam. Influenza?

Szerda: Alig bírok felkelni, de kooperációra el kell mennem, mert más nincs Beruházótól. Csak messziről sziasztok! Megyek is rögvest haza, ugyanaz, mint előző nap.

Csütörtök: hiába mérem oda-vissza, nincs láz. Fáradtság, levertség, szédülés. Fektemben szédülök, nem kicsit. Gyanús. Éjszaka azt álmodom, hogy egy rakás fa vagyok, és hasábokat veszek ki magamból és gyógyítom meg magamat hasábonként és teszem vissza a helyére, és biztatom magam, hogy ez így jó.

Péntek: Most már csak felhívom a háziorvost. Ha nem javul, hétfőn hívjam, egyek C-vitamint. Egész nap fekszem.

Szombat: Már csak két nap és hívhatom az orvost. Családból mindennap felhív legalább egy valaki, Édesapám naponta. Eszembejut, féljek-e, hogy ennyiszer hívnak. Ők aggódnak, én szinte magánkívül csak fekszem.

Vasárnap: Már csak egy nap, és hívhatom az orvost. Tuti ez franc. Misét végigfekszem, ha már úgyis online… Csak másnap esik le, hogy nem éreztem egész délelőtt a fővő húslevest.

Hétfő: Kapok teszt időpontot. Közben családban mások negatívok. Egyébként minden változatlan, kivéve, hogy nem érzem Borcsa kakáját. De jó, akkor én pelenkázhatom, mert nekem úgyis mindegy. Viszont egyelőre az is nehéz, hogy kimenjek WC-re, mert úgy lihegek, mintha fociztam volna egyet, pedig évek óta nem.

Kedd: Judit visz, meg a teljes kiscsalád. Gyors teszt negatív. Mintha a szememet akarnák belülről kinyomni. Estére megjön a láz, 38,5. Végre, most már mindenki láthatja, hogy nem alibizek, hanem tényleg beteg vagyok! Nem akar lejjebb menni, mindent szétizzadok, egyedül vagyok; félek? Éjszakai vánszorgásban megbotlok, ráesek az ágyra, Judit felriad, mi a baj? Semmi. Már nem félek. Szétizzadom az ágyat, de félálomszerű ájulatomban azzal áltatom magam, hogy az izzadságomban feküdni az igazából nagyon jó gyógyhatású.

Szerda: Reggel láz, délben láz, este láz, csillapító, izzadás, öltözés, 39 fok. Mint akit megrágtak és kiszartak/kihánytak. Aggódó telefonok, száraz köhögés, térdfájdalom, pusztulat.

Csütörtök: reggel láz, délben láz, csillapítás. Mivel késődélután PSE közgyűlés, ott kell lenni, mert elnökség. Algopyrin. Kevés izzadás, viszonylag egyenesnek érzem magam, estére nincs láz, és megjön a pozitív eredmény.

Péntek. Bárhogy is mérem, nincs láz. Ennyi. Megszűnt varázsütésre csütörtök délutántól minden tünet, elillant. Fáradt vagyok, fekszem, és élvezem, hogy pihentetőleg pihenhetek.

Szombat: Fekvés, még jó lenne egy hét, hogy összeszedjem magam, nem sok erőm van.

Vasárnap: Már csak prédikációra fekszem le. Második hete nem mentünk sehova – szinte. Fekszem, pihenek, szedem magam össze, és nincs tünet.

Hétfő: Fekszem, kevéske munka, még egy kis türelmet kérek!

És a plusz:

1. Folyamatos alap-szédülés, nulla erő, úgy mozgok, mintha saját magam élő dédapjává öregedtem volna. Csütörtökön már bevánszorgom, hogy élek.

2. Dolgozom végig, de csak keveset, napi 4-6 órákat. Alap-szédülés, gyengeség, erőtlenség, többször is lefeküdnék aludni.

3. Nem vagyok százas, de 10-12 órákat nyomok, próbálom behozni a hónapnyi lemaradást. Hétvégére végem, a szombati vendégektől elnézést kérve a kanapéra elterülve beszélgetek. Vasárnap délelőtt alszom.

4. Hét elején napközben órákat tudnék aludni, éjszaka 7-8 óra után visszafordíthatalanul fölébredek. Tolatás közben a volán mögött ülve majdnem elájulok, vissazfordulok, visszajön a kép; estére enyhe szédület.

5. Viszonylag sokat alszom, az első 2-3 napban viszont nagyon fáradékony vagyok. Hét vége felé már jobb, de a nagypénteki fizikai munka még megvisel. Ne kívánom az alkoholt továbbr sem.

6. A húsvét e kupocí pálinlával és egy deci borral telt el. Nyomaszt a fejem.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.