Dó-fá, dó- fá-lá, szó-fá-szó-lá, szó-fá-szó-lá! Most tél van és csend és hó és halál.
Na, most érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amikor el kell menni. Nem kicsit, nagyon. El kell takarodni. Nem a helyről, hanem a helyiségből. Ostort ragadni, és segíteni nekik a feladat végrehajtásában. Mármint a két kézbe egyet-egyet.
És bölcsességet kérni, hogy ne a bosszúállás, hanem az istenszeretetből kinövő igazságosság legyen ebben támaszunk.
Ámen.