Judit, Janka, Andris, Bori és Gábor
Szerdán meg is volt az utolsó munkanapom. Mert, mint ismert leállamvizsgáztam, és másnap munkába álltam. Intellektuális sokkok, melyekre még emlékszem: – minisztériumok közötti versengés, párhuzamos hatáskörök, egymással meg nem osztott információ – a beosztottakon kívül mindenkivel megosztott információ – fúj, hülye tanár szindróma folytatódása, fúj, hülye főnök szindróma formájában És
Azon munkakörök esetében, melyek napi 12-14 órás munkaidőből állnak, csupán a természetes szelekció elég ahhoz, hogy a nők alulmaradjanak. Nincs szükség arra, hogy gonosz módszerekkel kipécézzük a nőket, hiszen valakinek ott kell állni 5 órakor az iskola ajtajában. Tisztelet a kivételnek, van, aki ezt az életvitelt bevállalja. Ez esetben az
Hogyan javítsunk kis országunk renoméján: 1. Végy egy angolul jól beszélő, humoros entellektüelt. 2. Legyenek NAGYON rövid, két-három perces beszédek, összesen nem több 5-nél. 3. Hozz szenzációs borokat. 4. Nem árt, ha élvezed a magyar üzletlánc támogatását is. 5. Hozd el az ország kedvenc sztárszakácsát. 6. Tömd meg a vendégeket olyan
Reggel már hiába álltam ki a buszmegállóba, egy órával a sztrájk hivatalos kezdete előtt, nem jutottam el a nagykövetségre. Délután pedig elég nagy dugó volt a metrón, ami csak 10 percenként közlekedett, pedig már a járatritkító sztrájknak hivatalosan vége volt. Ez mondjuk már nem lepett meg, az viszont igen, hogy
Tegnap kaptam egy levelet az egyetemről, hogy abszolváltam. Már csak az kérdéses, hogy mikor, mivel elmondásuk alapján már tavaly szeptemberben… Mázli, hogy két nappal ezelőtt utalták át az előző félévre járt ösztöndíjaimat, mely ezek szerint nem is járt volna. Mondjuk megnézném, hogy hol van az leírva, hogy bármilyen Erasmusos tárgy