Szerző: bogyora

Bármennyire

Bármennyire is magabiztosnak és határozottnak tűnök, időről-időre figyelmeztetés érkezik, a próbatétel bekövetkezik. Bár most határozottan állíthatom, hogy erős a hitem, néhány óra múlva csalódottan, zavarodottan, félelemmel a szívemben gondolkodom a menekülésen. A szenvedés bizonytalanságot ébreszt bennem, megrendül hitem és elszáll lelkesedésem. Imádkozzam rendszeresen azért, hogy a próbatételek idején ne veszítsem

Tüskevár

Somogyfajsz, egy teljes nap, két fél. A kastély tápi hangulatú, vissza kell zökkenni, utána rendben. A tó és környéke maga a nyugalom. Ülünk, csend van. Néha a horog beleakad valakibe, szemhéj becsuk! Az első fogások, de nem ebből főzünk. Pálinka és fröccsözés, ki lehet nagy duzzogva bírni. Ülök a bogrács

Ha most fent lennék

Azon a legnagyobb, közösséginek hazudott oldalon, amely valószínűleg az emberiség szellemi környezetszennyezésének jelenkori legnagyobb, komposztálhatatlan és feldolgozhatatlannak bizonyuló mellék-vég-terméke, amit csak azért nem veszek a betűmre, mert rámtalálna gyorsan a nem kívánatos kereső, szóval, akkor ezt írnám ki, üzenetként, gondolatébresztési kísérletként, vagy egyszerűen csak saját esendőségünk, együgyűségünk és romlatlan önzésünk