Szerző: bogyora

Ha most fent lennék

Azon a legnagyobb, közösséginek hazudott oldalon, amely valószínűleg az emberiség szellemi környezetszennyezésének jelenkori legnagyobb, komposztálhatatlan és feldolgozhatatlannak bizonyuló mellék-vég-terméke, amit csak azért nem veszek a betűmre, mert rámtalálna gyorsan a nem kívánatos kereső, szóval, akkor ezt írnám ki, üzenetként, gondolatébresztési kísérletként, vagy egyszerűen csak saját esendőségünk, együgyűségünk és romlatlan önzésünk

Forradalmi idők után

„Lombok alatt kanyargó széles utat vezettünk e helyhez [ti. a temetőhöz], szegélyezésül pedig több mint 3000 fenyőcsemetét ültettünk melléjük. Ezenkívül az elmúlt iskolaévben ültetésre került 200 darab piramis-akác, 300 darab jegenyenyárfa, több mint 100 darab egyéb díszfa, kerítésül pedig 9500 darab gleditschia és sok díszbokor. Az utánpótlás céljából berendeztünk egy

Két hét – plusz?

Kedd: 1 órás séta után izom, ízületi fájdalom, fáradtság, levertség. Hiába nézegetem, nincs lázam. Influenza? Szerda: Alig bírok felkelni, de kooperációra el kell mennem, mert más nincs Beruházótól. Csak messziről sziasztok! Megyek is rögvest haza, ugyanaz, mint előző nap. Csütörtök: hiába mérem oda-vissza, nincs láz. Fáradtság, levertség, szédülés. Fektemben szédülök,

Beruházásról és kommunikációról

„Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép, jó és igaz, s adj világos látást, hogy elutasíthassunk mindent, ami hamis, ami rút, ami rossz. Teremts bennünk tiszta szívet, Istenünk, hogy jó gazdái lehessünk ennek a világnak. Ne szennyezzenek be minket gonosz indulatok, gyűlölet, harag, viszálykodás. Egyetértést adj nekünk, hogy

Takarodó

Dó-fá, dó- fá-lá, szó-fá-szó-lá, szó-fá-szó-lá! Most tél van és csend és hó és halál. Na, most érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amikor el kell menni. Nem kicsit, nagyon. El kell takarodni. Nem a helyről, hanem a helyiségből. Ostort ragadni, és segíteni nekik a feladat végrehajtásában. Mármint a két kézbe egyet-egyet.