2022-es Cserkésztábor

Vasárnap

Miután megérkeztem a sátorhoz, elmentünk reggelizni. Utána elmosogattunk és folytattuk a körlet díszítését. Eddig csak a sátor volt felállítva, ezért megcsináltuk az asztalt és a padot, hozzá cipőtartót is. Délben ebédeltünk, délután pedig mise volt. Este állomásos meseerdő volt. Az azt jelenti, hogy az összes őrsvezető beöltözött valaminek. Doró csillag Patrik volt a Spongyabobból.

Hétfő

Reggel ugyanolyan volt, mint a többi, vagyis 7:00-kor keltettek, rögtön utána reggeli torna, majd 7:45-kor sátor szemle, 8:00-kor zászló szertartás és utána reggeli. Miután az egész reggel lezajlott, azon fáradoztunk, hogy legyen mivel ebédet főzni, mert nem kaptunk elég ládát, hogy minden örs magának tudjon főzni: ugyanis nem lehetett nyílt tüzet rakni, ezért dakota gödröket használtunk, de nagyon nehéz ezeket kiásni, így hát rajilag főztünk. Lecsó volt a kaja, de kétszer kellett elkezdeni, mert az egyik Borz belerúgott egy maréknyi homokot a bográcsba. Délután pedig lelki órák voltak.
Este lefürödtünk lavórral és elmentünk vacsizni. Majd 23:00-kor takarodó.

Kedd

A szokásos reggeli előkészületek után hadi játék következett. Három csapatra osztottak minket: pirosak, sárgák és kékek. A befőttes gumik voltak az életek, és úgy lehetett megszerezni, hogy valakit, aki másik csapatban van, megérintesz. A megérintett pedig választ: kő, papír, olló, farkincás és ujjharc. Ha megnyered, akkor megkapod a vesztes összes gumiját. A halottnak pedig keresnie kell egy denevért, aki újraéleszti, úgy, hogy például törvényeket kell sorolni, vagy táncolni kell, vagy leöntenek ,,szentelt vízzel”, ami egy pohár víz, és még sok más újraéledési lehetőség. Meg persze vannak a macskák, akik mindenki ellen vannak. Ha legyőzöl egy macskát (kószát), akkor tíz gumit kapsz tőle. Én egyszer ujjharcban legyőztem egy kószát, csak utána siettem és rögtön megöltek. A játék után ebédeltünk. Az este a tábortüzünket a kószák szervezték, és nekünk is kellett egy előadást csinálnunk „Az elefántfejű vaddisznók” címmel. Úgy készítettük, hogy vannak a sima vaddisznók, és az elefántfejű vaddisznók akik, azért támadják meg a 🐗-at, mert a sakálok (igaziból voltak a területen) elvették az élelmüket. Mi a Fügékkel voltunk összerakva. Rajtam kívül még öten voltak 🐗-k, a többiek 🐘🐗-k voltak. Az egész műsor harcból állt. Maga a műsor, amit a kószák csináltak, arról szólt, hogy két királyfi versenyez egy királylány kezéért, de a király csak annak adja a lányát aki teljesíti vagy azt, hogy elhozza a sarkcsillagot, vagy azt, hogy megöli a sárkányt és elhozza a fejét. De amíg az udvarban tartózkodtak a királyfik, nagyon rosszul bántak a bolonddal, aki ezt meg akarta bosszulni, és szerencséjére talált egy órát, ami meg tudja állítani az időt, így hát felkerekedett, hogy megakadályozza a királyfik mesterkedését, és ő legyen a király. Amikor a királyfik veszekedtek, akkor az afrikai királyfira a kínai királyfi azt mondta, hogy elefántfejű vaddisznó. Itt jött a mi műsorunk. Mindig ilyen végszavakkal kezdődtek a műsorok. Négy csapat volt, mi és még egy lány csapat, és két fiú csapat. A lány csapatnak a „rendelés” volt a végszava, az egyik fiú csapatnak pedig a „vérnyúl”, a negyediknek pedig a „tíznapos zokni”. A vérnyulast úgy játszották el, hogy egy királyi menet talál egy vérnyulat, ami megölt néhány embert, aztán visszaszámoltak és mindenki meghalt, kivéve a vérnyúl, aki nagyot röhögött azon, hogy ő maradt utoljára. A tíznapos zokniba berúgott embereket játszottak el, sajnos nem tudom, hogy mi volt a történet, viszont az nagyon vicces volt, hogy a nagymama leült tévét nézni, a TV pedig közben ledőlt a helyéről, de a nagyi még mindig nézte, de már csak a TV helyét. A lányok produkciója nagyon béna volt, mivel alig szólaltak meg, és nem értettem a lényegét. A tábortűz után rögtön elmentünk aludni.

Szerda

Délelőtt eljött a nagy nap: próbázás!!! A két raj úgy próbázott, hogy az egyik raj őrsvezetői próbáztatták a másik rajt. Engem Mikivel hívtak elsőnek. Az első állomáson a törvényeket kérdezték. Miki mondta a páratlanokat, én pedig a párosokat, így szerencsére hibátlanul megfeleltünk. A második állomáson a csomókat kérdezték. Elég sokat bénáztam, mire sikerült rendesen megcsinálnom az egyszerű kettőst, viszont a szorítónyolcast már simán megcsináltam. A harmadik állomáson egy ájult embert kellet felébresztenünk. Hát nem sikerült valami fényesen, ezért inkább azt mondták, hogy rakjunk tüzet. Én el is kezdtem rakni úgy, ahogy Édesapa mutatta, de azt mondták, hogy nem jó úgy, és gyorsan tovább is küldtek. A negyediken ünnepeket kellet sorolni és alakizni. Az utolsón pedig népdalokat, őshonos növényeket és állatokat kellet sorolni. Miután végig mentünk, a kószák búvóhelyén bevártuk a többieket, és visszamentünk. Mire a körlethez értünk, már felhők készülődtek, így hát mindent elkezdtünk bepakolni a ponyva alá. Az ebédet már alig tudták megcsinálni, mivel elkezdett esni. Ebéd után lötyögtünk és vártuk, hogy felszáradjon a fű. Amikor már nagyjából megszáradt a fű, kisétáltunk beszélgetni és megkaptuk az örsi párnáinkat. A Bi-Pi tűz után Doró bekötötte a szemünket, és elvezetett minket valami úton, ahol a fülünkbe súgták a törvényeket, és azokhoz kapcsolódó dolgokat csináltak a kezünkkel. A sorvégén leültettek minket nagy körbe, ahol dicsőítő dalokat énekeltünk. Sajnos akik oda leültettek, nem tudták, hogy egy őrsbe tartozunk, ezért külön ültünk két és fél óráig. Azért vártunk ilyen sokat, mert cserkészeket avattak előttünk, hogy üdvözölni tudjanak bennünket, mint cserkész a cserkészjelöltet. Mikor végre felállhattunk, elvezettek minket ahhoz a tábortűzhöz, ahol felsorakozott az egész csapat. Ünnepélyesen cserkészjelöltté avattak minket, és mindenkivel kezet ráztunk. A vége felé Lilla, amikor megkérdezték, hogy mi a neve, akkor azt válaszolta, hogy ,,jó munkát”, mert előtte már nagyon sokszor egymás után ezt kellett mondania. Utána nasit is kaptunk, és miután megettük, levontuk a zászlót, és gyorsan lefeküdtünk, mert aznap voltunk beosztva éjjeli őrnek. Éjfélkor aludtunk el.

Csütörtök
Hajnali egykor Doró keltett minket, hogy kezdődik az őrségünk. Két csapatra osztódtunk, először elindult járőrözni az első csapat, majd mi, a második, ez így ment kettőig. Aztán pedig már feladtuk, mert mindenki majd eldőlt a fáradtságtól, így hát háromig ültünk és beszélgettünk a GH-sokkal. Háromkor szinte rohantunk, hogy végre aludhassunk. Reggel sajnos ugyanakkor keltettek, mint amikor szoktak, és gyors készülődés után indultunk, hogy a katonaság kertjét kitakarítsuk, az ingyen vízért cserébe. Így hát felültünk a buszra, csak végül egy teljesen másik helyre vitt bennünket: egy STRANDRA!!! Mindenki nagyon örült, a meglepetésnek, és siettünk öltözni. Először a vízi ugrálóvárat akartuk kipróbálni, de mivel az csak tízkor nyit, ezért még a tóba fürödtünk egy kicsit. Amúgy a tó neve Rukkel. Régen bányató volt, ezért hamar mélyül. Tíz órakor mindenki az ugrálóvárhoz sereglett. Először Katussal játszottam, utána hozzácsapódtam Letiékhez, közben Évi is játszott velünk, végül már csak Julcsi és én járkáltunk körbe-körbe. Sajnos a mentőmellény nagyon vágta a vállam, ezért Julcsival kijöttünk, de nem sokkal utánunk a többiek is kijöttek, mert megjött az ebéd. Evés után Doróék aludtak, a többiek vízicsúszdáztak. Nekem semelyikhez sem volt kedvem, ezért csak üldögéltem a félárnyékban, néha csatlakozott hozzám Julcsi vagy Leti. Kettő felé Doró is felébredt és együtt kerestük meg a többieket, hogy csúszdázunk. Négykor viszont készülődni kellet, hogy induljunk haza. Ötre megérkeztek a buszok, és hatra már otthon voltunk. Este táncház volt, és arra a kis időre, amíg el nem indulunk oda, őrsvezető csere volt. Sajnos már nem emlékszem a lány nevére, de nagyon kedves volt. Aznap is későn feküdtünk le.

Péntek

Reggel felkeltünk, kényelmesen összepakoltunk és indultunk reggelizni. Evés után felszedtük a sátrat és a ,,bútorokat”, majd elmentünk az utolsó zászlólevonásunkra. Amikor vége lett, ebédeltünk és elmasíroztunk a katonák táborába, ahol láttunk egy csomó hadijárgányt. Na de most az a fontos, hogy ott ültettünk egy fát, köszönetképpen, hogy itt lehettünk. A leges-legvégén elkiáltottuk a 802-es csatakiáltásunkat, elbúcsúztunk az őrsvezetőktől, és felszálltunk a buszra. Hát ilyen volt az én első cserkésztáborom.