Egyébként a félhomályban vergődöm.
Üres, de mégis súlyos és mozdíthatatlannak tűnő lelkemet
mint beleimet próbálom húzni,
mint tuskót próbálom rugdosni,
a látvány nevetséges.
Még ha félhomály van is.
Mivel nem látok tisztán,
nem látom tisztán,
de a félhomály mintha nem is köröttem lenne.
Félhomály van.
Próbálok erőlködni,
ez akár jót is jelenthet,
mert csak félig van.
Fél.
Talán még nem eléggé,
mert akkor üvöltve, de mégiscsak
arrébb húznám-rúgnám
az üres és súlyos így-úgy, de tartozékomat.