Janka végre eljutott a dinós kiállításra. Bár úgy volt, legalább odafele séta van, az idegeimnek is jobbat tett, hogy mielőbb babakocsiba ült: olyan ütemben haladtunk, hogy Bogyó is is futólépésben hagyott volna le minket, már ha igazából lenne lába. Bogyóval kapcsolatban azért vannak fenntartásaim, mármint az egész mesét illetően, de ez a mese nem erről a meséről szól. De mivel tudom, hogy erről úgysem fogok soha írni, ezért csak néhány realista kérdés: egy csiga mióta kisebb (mégha csigagyerek is), mint egy hétszerpöttyintett bogár; mikor a hangyág mogyorót gyűjtenek, az mért fér el a tenyerükben (haha, tenyerük…), mikor 20 hangya sem bír el egy mogyorót; ha óvodába járnak, akkor kellene lenni szüleiknek is, de azok sosincsenek: micsoda féresikerült társadalomban élnek, ahol nincsenek felnőtt példák; és akkor az ovónéni mért felnőtt; és ha olyan közel lakik egymáshoz az összes bogár (soroljam, melyik nem tartozik a bogarak közé?…), mint ahogy azok a jó kis rajzok mutatják (egyébként szerintem ez a „település”-rajz a legjobb az egészben), szóval akkor mért kellett külön megismerkedniük; ém sosem mernék elkezdeni palacsintát sütni, egy 4 éves kéz és láb nélküli csiga meg igen; és ki szerelte be az áramot és a gázt a házukba; nyári pancsolás: a vízicsigán kívül ugyan melyik állatka örvendezik a fürdőzésnek: a bolhákat szerintem a szivárványhal legszívesebben nem a hátán, hanem a bendőjében hordaná, Patrikot is inkább felfalná a vízisikló, minthogy engedje, hogy a farkába kapaszkodjon, és ha egy picit is brüsszeli lenne a mese, az összes állat belefullad a patakba; és akkor Bogyó biciklizik (hé kígyó, neked nincs is lábad!); a gyerekek a mérges gyilkos galóca kalapját fogdossák…; lassan egy blognyi összegyűlik, úgyhogy vissza dinókhoz és brüsszeli Aesopushoz!
Az úton egyfolytában ment az egyeztetés, hogy megnézzük, de ugye ne fogsz félni! A múzeumba érve egy hatalmas madárcsontváz alatt kellett elmenni, ami elsőre nem sikerült…
Igazából az egész engem nem annyira kötött le, de legalább Jankát se. A hatalmas csontokkal nem tudtunk mit kezdeni, Janka csak a kis maketteknek örült, meg annak, hogy volt homokozó: egy kutató gödröt imitáltak, amiben Bencét megszégyenítő módon Janka ecsettel kirégészkedett egy igazi (mű) dinót.
Az izgalmak ezután következtek: vettünk belépőt a baby- kiállításra, ahová Marius, a dán zsiráf is szeretett volna eljutni (megkapott minden médiatámogatást…!). Szóval elég morbid kis kiállítás, csupa állatkölyök, akik valahogy azért csak kimúltak! Volt ott csikó, vízicsikó (!), egy rakás kisegér (a fene se sajnálta, de ahogy azokat megdöglesztették, csak leöntötték valamivel, mert nem hiszem, hogy azokat megnyúzták…), víziló, oroszlán, gorilla, egy csomó kis madár; micsoda mestermunkák…; szóval nem csinálnék ilyet; bár hülyeségeket írogatni sem jó hosszútávon…; és mindeközben vidám játékok voltak a dögök között, ahol a gyerekek egyébként valóban felhőtlenül játszadoztak; Janka is, és örültem neki.
De aztán: beültünk mesét nézni, amely lehet, hogy a legfejlettebb belga kortárs mesevalóságba vezetett be. Választhattunk, milyen nyelven szeretnénk: miután kiválasztottuk az angolt, 6 állatfigura tűnt fel alul, hogy azokból is válasszunk; na csak sorba! – javasoltam Jankának. A mesék leírása most a teljes objektivitást fogja követni, megjegyzéseim látványosak lesznek:
- mese a rigóról: a rigó ül a tojásokon, amikor is Róka úr (Mr. Fox) arra jár. Megszaglássza és kifüleli, hogy itt bizony madárka ül a tojásokon, de elmegy (a ravasz: ekkor még nem tudtam, hogy mért olyan boldogan távozik!). Kikelnek a kis rigók, éhesek kiabálnak, a szüleik hozzák a kukacokat. Róka úr visszatér, hiszen a tojás is finom, de egy félig felnőtt, menekülni képtelen fióka nagyobb tápértékű: felfalja valamennyit. Vége. Még fel sem ocsúdom, hogy most mi van?!, amikor Janka már a következőt nyomja.
- mese a nádirigóról: a nádirigó-mama vígan ül a tojásokon. Egyszer csak kakukk hangot hallunk, és előbukkan a fák közül a kakukk, majd vissza (mintha cinkosan ránk kacsintana, hogy figyelj, tanulj!). Nádirigóék elrepülnek kajáért, erre kakukk a fészekhez repül, az egyik tojást lenyeli, majd a sajátját odatojja. A kakukk kel ki először, a többi tojást kilöki, ő pedig akkorra nő, mint 5 nádirigó, a szülők meg belerokkannak az etetésébe. Vége. Nézek, hogy valamivel kíméletesebb volt, mit az előző, de még nem tudtam mindent!
- mese a mezei hörcsögről. Amelyik békésen éldegélt a búzamezőn üregében, sok-sok kicsinyet szülve. Azonban jött a róka, eléggé megijedt, de a róka elment. aztán kezdték aratni a búzát, a hörcsög teljesen begőzőlt: először körbe-körbe rohangált az üregébe, majd felfalta a kicsinyeit; na itt már úgy éreztem magam, mint egy elcseszett Frenák Pál előadáson (by Judit)! Janka, ezek buta mesék, menjünk!!! – Ne, ezt még nem láttuk!
- mese a vidám vízilovakról. A víziló kijött a tóból, majd otromba nagyot fosott. Összeakaszkodott egy másik vízilóval, akivel elkezdtek verekedni, be is verekedték magukat a tóba, majd a főszereplő víziló ismét egy otromba nagyot fosott, de most már a vízbe. (Én csak ültem, mint heteroszexuális egy Frenák előadáson…!) A másik vízilovat ilyen erőfitigtatás után elzavarta, majd egy kölyökvízilovat jól megharapott, mire az döglötten elkezdett lebegni a víz felszínén. Vége.
- sajnos ezt elfelejtettem, ha eszembe jut, pótolom, mindenki okulására…
- mese az emberről. Anyuka labdázik a kisgyermekkel. Labda gurít, visszagurít. 3-szor. Majd anyuka elkezd csacsogni a telefonon, gyermek a labdát legurítja a lépcsőn. Ez volt az egyetlen vidám mese, mert itt, előzetese tapasztalataim ellenére, nem gurult le a kisember, nyakát törve, véres locsanással bekoszolva az ajtót, hanem az anyuka a lépcső tetején elkapta.
Hogy mi lehetett a mesék veleje, sejteni sem tudom. De akármi is, félelmetes: ez vár Rád, kisember:
- akkor tesznek tönkre, amikor már azt hiszed, jól van minden
- szemesnek áll a világ, tanulj a könyöklő kiskakukktól
- nem érdemes utódot szülni
- szarj bele mindenbe, és nyomj le mindenkit
- valami hasonló
- mivel ez pozitív üzenet (mindig figyelnek Rád, még ha nem is úgy tűnik), ezért a mesesorozatban értelmezhetetlen
Pedig mintha a Hupikék törpikék is belga lenne…