Reggel már hiába álltam ki a buszmegállóba, egy órával a sztrájk hivatalos kezdete előtt, nem jutottam el a nagykövetségre.
Délután pedig elég nagy dugó volt a metrón, ami csak 10 percenként közlekedett, pedig már a járatritkító sztrájknak hivatalosan vége volt. Ez mondjuk már nem lepett meg, az viszont igen, hogy az utasok fogták magukat és kihajítottak babakocsival együtt a szerelvényből.
A belga tömegközlekedés egyik legfőbb sajátossága, hogy a felszálló emberek nem várják meg amíg leszállnak, hanem azonnal elkezdenek nyomulni. Ha valaki az ajtóban utazik, de nem kíván leszállni, még véletlenül sem lép ki, hogy a beljebb állókat kiengedje. Hihetetlen önzés.
Hihetetlen mennyiségű kutyaszar van az utcákon. Ez egyetlen vigasztaló tény, hogy mire odaérek a 99%-uk már el van taposva. A szofisztikáltabb emberek elviszik a kutyáikat (hátizsákban) egy füves részre, ami a mi környékünkön a városháza előtti füvet jelenti. Bravó.
Mivel nem használnak kukát, az utcákon folyik a felborult zsákokból kifolyó szemét. A hét bármely napján rengeteg kallódó szemeteszsákot látni, mivel ha a zsák elázik, nem viszik el. Ez viszont könnyen előfordulhat, hiszen ugyan szinte minden nap kapunk egy kis napsütést, de emellett szeles esőt is.
I love Brussels.