Strasbourg újratöltve

A héten plenáris ülést tart az Európai Parlament, ennek örömére mindenki átköltözik négy napra. Ebben az épületmonstrumban kicsit nehezebben ismerem ki magam, de még egyszer sem tévedtem el. Érdekes, hogy a parlamentben egy 2-2,5 perces felszólalás már hosszúnak számít. Persze most választások előtt mindenki nyomul, hogy javítson a felszólalási statisztikán, úgyhogy simán ott ülnek éjfélig is ha kell. Na jó, nem mindenki, csak aki érdekelt a témában, és akkoriban szólal fel. Nálunk pl. fő szempont volt, hogy a főnök olyan témában beszéljen, ami este hét előtt porondra kerül.

Egyébként általában 30-szor elmondják ugyanazokat a szempontokat, de azért néha becsúszik egy-egy jól megírt felszólalás is. Pl. Göncz Kingát jól megtapsolták, illetve Morvai Krisztina felvetette, hogy ha már korlátozzuk a polgárok szabad áramlását, akkor korlátozzuk a tőke szabad áramlását is, mert akkor lesz igazán jó világ Magyarországon. Már-már kibújt a szög a zsákból, amikor valaki benyögte, hogy nem minden románnal és bolgárral van bajuk a briteknek, hanem azoknak csak egy kis csoportjával, aki nem képes beilleszkedni.

Mai nap tanulsága: csak a főnök tegezendő a képviselők közül!