Már lassan egy hete itt vagyunk, de semmi hírt nem adtam. Ennek oka nincs. Legfeljebb, hogy Jankával gyűrjük egymást itthon rendesen, nyugalmat az az 1-2 óra ad, amit alvással tölt.

Ja, a cím csak figyelemfelkeltés, a lényeg, hogy valamelyik nap azt mondja nekem: – Békávé változtatlak. – Csak nézte, hogy ezen mért röhögök annyira, és még kétszer elmondta. Ezek után aztán inkább felvilágosítottam, hogy békává; erre folytatta: – Jó, akkor lóvé változtatlak! – Hát így tesz minden nap lóvá…

Próbálok még vicces sztori után gondolni, de inkább csak hisztivel és dühöngéssel teltek az utóbbi napok. Persze röhögtem magamon, hogy este azon röhögtem, ahogy az itteni kislányok anyukája dühöng este, mert nem akar aludni a kisebbik, Olga…; pedig kb. egy órával előbb elaludt, mint Janka…

De meglepő módon szinte minden nap eddig sütött a nap; próbáltam is Jankával sétálni, de nem annyira sikerült…, mondjuk nem is olyan hangulatos, mint a Rajna partja…; egyébként babakocsival közlekedni elég szörnyű, és ezzel összefüggésben rájöttem, hogyan alakult ki a gazdasági válság Belgiumban: miután minden járdát leköveztek, ami értelemszerűen szétrázza a babakocsikat, vagy éppen csak elfogyott a kő, több százezer járdakő-rakó-mestert kellett elbocsátani!!! Ez talán így nem vicces, de ha megpróbálod eltolni a babakocsit az EP-ig, meg vissza, rájössz az elmélet zsenialitására!

Ráadásul Brüsszel tele van hegyekkel! Vagy inkább dombokkal. De elég meglepő volt, azt hittem, ez itt a Németalföld, ahol épp a tenger majdnem befolyik az utcákra. És senki nem beszél angolul, ha valaki mégis, azt viszont túl jól, és nem értem…


DSCF0024.JPG

Édesanya munkahelye, és mi