A hely, ahol élünk…
A boldog öregkor végtelen lehetősége…
Judit, Janka, Andris, Bori és Gábor
A boldog öregkor végtelen lehetősége…
Az nem annyira kényelmes, ha kora reggel (fél 9…) a főbérlő valami rokonára és egy ittas villanyszerelőre ébredünk. Először Judit jegyezte meg, majd Janka is megszólalt: – Bor-szag van! Szóval a szinte csak lengyelül beszélő villanyszerelővel hármasban maradtunk, aki vidáman beszélt hozzánk, és rá kellett jönnöm, hogy viszonylag jól tudok
Janka végre eljutott a dinós kiállításra. Bár úgy volt, legalább odafele séta van, az idegeimnek is jobbat tett, hogy mielőbb babakocsiba ült: olyan ütemben haladtunk, hogy Bogyó is is futólépésben hagyott volna le minket, már ha igazából lenne lába. Bogyóval kapcsolatban azért vannak fenntartásaim, mármint az egész mesét illetően, de
Egy újabb első nap. Kistigris, miután Édesapát nagy nehezen felkeltette (igen kitartó volt, és nem vesztette el a türelmét!), megreggelizett, hancúrozott Édesapával, majd sétálni indult az előzetesen egyeztetett feltételekkel: babakocsi itthon marad, és végig sétálunk. Első állomás a játszótér volt. Minden rendben volt, míg egy Alex nevű, ismeretlen nemzetiségű kisoroszlán
Hogyan javítsunk kis országunk renoméján: 1. Végy egy angolul jól beszélő, humoros entellektüelt. 2. Legyenek NAGYON rövid, két-három perces beszédek, összesen nem több 5-nél. 3. Hozz szenzációs borokat. 4. Nem árt, ha élvezed a magyar üzletlánc támogatását is. 5. Hozd el az ország kedvenc sztárszakácsát. 6. Tömd meg a vendégeket olyan