Esti ima utáni puszi, kiskereszt. Andris kap, de nem ad, csak annyit mond, senkiházi. Biztos nem tőlem tanulta, mert én H. Jóska bácsi után szabadon a szarházit szoktam csak és időnként használni. Bigyessztek, szomorú fejet vágok, és nem szólok semmmit, Janka jön vigasztalni, felpusszogom a helyére. Kivonulok a konyhába, folytatom a nyulat, nyulam-bulam ugyanis tűrhetetlenül viselkedett és Papával, nem tudok árnyaltabban fogalmazni, levágtuk. Szóval búsan, de rendületlenül főzőm a levest és a pörköltet. Nyílik a gyerekszoba ajtaja, na, gondolom, indul az illegál-kakaparti. De nem. Andris jön be, csukd be a szemed! Nem, mert most szomorú vagyok, mondom neki. De, mert meglepetést hoztam neked. Becsukom, de hajolj le, még jobban! A biztonság kedvéért óvatosan sandítok, és egyszer csak lenyom egy puszit. Nem győzőm ölelni, és mondani, hogy most milyen boldoggá tett. Közben jobb kézzel a bal válláról pöcköli folyamatosan a kisördögöket. Vidáman megy aludni, én meg majd elbőgöm magam.
Egy kis virágban egy nagy világ van, érted meghalok, ha kell!
Hamarosan megírom életem értelmét néhány pontba szedve, ennek a kivonata lesz az egyik.