Bármennyire

Bármennyire is magabiztosnak és határozottnak tűnök, időről-időre figyelmeztetés érkezik, a próbatétel bekövetkezik. Bár most határozottan állíthatom, hogy erős a hitem, néhány óra múlva csalódottan, zavarodottan, félelemmel a szívemben gondolkodom a menekülésen. A szenvedés bizonytalanságot ébreszt bennem, megrendül hitem és elszáll lelkesedésem. Imádkozzam rendszeresen azért, hogy a próbatételek idején ne veszítsem el hitemet! Csak a feltámadás és a Feltámadottal való találkozás változtat ezen, ébreszt hitet bennem.

“Hála neked, szentséges Atyánk, mert megadod nekünk, hogy látható szentélyt építsünk, mely Isten és ember kegyelmi kapcsolatának csodálatos jelképe és színhelye: ide várod jóságos szívvel az élet zarándokútját járó népedet. Híveidből is itt építesz magadnak élő templomot, és itt gyarapítod világszerte elterjedt Egyházadat, hogy Krisztus titokzatos testévé váljék, és mennyei Jeruzsálemmé legyen végül, mint valóra vált béke-látomás. Ezért szentjeid boldog seregével együtt a dicsőség templomában magasztalunk téged.”