Judit, Janka, Andris, Bori és Gábor
Az nem annyira kényelmes, ha kora reggel (fél 9…) a főbérlő valami rokonára és egy ittas villanyszerelőre ébredünk. Először Judit jegyezte meg, majd Janka is megszólalt: – Bor-szag van! Szóval a szinte csak lengyelül beszélő villanyszerelővel hármasban maradtunk, aki vidáman beszélt hozzánk, és rá kellett jönnöm, hogy viszonylag jól tudok
Janka végre eljutott a dinós kiállításra. Bár úgy volt, legalább odafele séta van, az idegeimnek is jobbat tett, hogy mielőbb babakocsiba ült: olyan ütemben haladtunk, hogy Bogyó is is futólépésben hagyott volna le minket, már ha igazából lenne lába. Bogyóval kapcsolatban azért vannak fenntartásaim, mármint az egész mesét illetően, de
Egy újabb első nap. Kistigris, miután Édesapát nagy nehezen felkeltette (igen kitartó volt, és nem vesztette el a türelmét!), megreggelizett, hancúrozott Édesapával, majd sétálni indult az előzetesen egyeztetett feltételekkel: babakocsi itthon marad, és végig sétálunk. Első állomás a játszótér volt. Minden rendben volt, míg egy Alex nevű, ismeretlen nemzetiségű kisoroszlán
Már lassan egy hete itt vagyunk, de semmi hírt nem adtam. Ennek oka nincs. Legfeljebb, hogy Jankával gyűrjük egymást itthon rendesen, nyugalmat az az 1-2 óra ad, amit alvással tölt. Ja, a cím csak figyelemfelkeltés, a lényeg, hogy valamelyik nap azt mondja nekem: – Békávé változtatlak. – Csak nézte, hogy
Ezúttal elég kevéssel kiutazás előtt vált biztossá, hogy mely hónapokat töltöm itt (január-február), többek között ezért is eléggé aggasztott a szállásom. Németországban azért eléggé el voltunk kényeztetve. Igaz egy kicsi település, de a 50 négyzetméteres, kvázi különálló lakrészért fizettünk 450 eurót mindenestül, és a néni még egy csomó mindenben segített