Judit, Janka, Andris, Bori és Gábor
Búcsúbuli, vegyes-felvágott, pannonhalmi kapcsolatok még itt is, pesti nők. A sör híg, az apátsági sörök után lötty-érzet. Közben 30+-os lédi arról értekezik, hogy egyre jobban érzi magát, és nem lehet kibillenteni, milyen nyugodt, kiegyensúlyozott, fut, utálja a néptáncot, és az akcendense (mivel nem tudom, mi az, azt se, hogy kell
Azon munkakörök esetében, melyek napi 12-14 órás munkaidőből állnak, csupán a természetes szelekció elég ahhoz, hogy a nők alulmaradjanak. Nincs szükség arra, hogy gonosz módszerekkel kipécézzük a nőket, hiszen valakinek ott kell állni 5 órakor az iskola ajtajában. Tisztelet a kivételnek, van, aki ezt az életvitelt bevállalja. Ez esetben az
A boldog öregkor végtelen lehetősége…
Az nem annyira kényelmes, ha kora reggel (fél 9…) a főbérlő valami rokonára és egy ittas villanyszerelőre ébredünk. Először Judit jegyezte meg, majd Janka is megszólalt: – Bor-szag van! Szóval a szinte csak lengyelül beszélő villanyszerelővel hármasban maradtunk, aki vidáman beszélt hozzánk, és rá kellett jönnöm, hogy viszonylag jól tudok
Janka végre eljutott a dinós kiállításra. Bár úgy volt, legalább odafele séta van, az idegeimnek is jobbat tett, hogy mielőbb babakocsiba ült: olyan ütemben haladtunk, hogy Bogyó is is futólépésben hagyott volna le minket, már ha igazából lenne lába. Bogyóval kapcsolatban azért vannak fenntartásaim, mármint az egész mesét illetően, de