„Az Isten áldjon meg sok jókkal és örvendeztessen meg!
Ma reggel eleget írtam, édes lelkem, Juditkám, most sem írhatok egyebet, hanem az, mit ma írtam, hanem ajánllak az Istenemnek kegyelmes gondviselésébe.
Hiszem Istent, megszán bennünket… Kérlek az élö Istenért, a sírásnak békét hagyj, és feletébb való búsulásnak, hogy az Istennek haragját reád azzal is ne vonjad! Valamit Isten elrendelt, meg kell annak lenni.
…Hiszem az Istenemet. Bizony rövid nap jobb állapottal leszünk és Veled is, Kedvesem, mulatozunk, adjon is Isten!
Édes lelkem, egyetlenegy gyönyörüséges szívem, kedvem szerint való, elfelejthetetlen, kedves édes szerelmes feleségem! Élj jó egészségben sokáig, és énvelem is élhess kedvedre, kit remélek is Isten akarattyából! Hiszem is Istent, csak Teéretted is megtart, semmit se törödjél! Adja Isten lássalak jó egészségben rövid üdön!
Légy jó reménységben, édes kis Judkám, lelkem Felesége! Isten maradjon Veled és adja rövid nap jó egészséggel láthassalak!”
2006. január 16-án
„Tied, édesem, míg él, örökké való jobod kívánva”
Gábor