Judit, Janka, Andris, Bori és Gábor
Andris kezd beszélni. Mármint úgy, hogy már mi is értjük. Eddig csak ő értette. Szóval az utóbbi néhány hét eredménye: Apa, Anya, kaka, tűz, kész (=köszönöm, kérem). Amikor hazaérek, hozzám rohan: Apa, Apa, tűz, tűz. Addig mondja, míg le nem megyünk begyújtani a kazánba. Ha nem kell, akkor a mécses
Tegnap nagy megbeszélés-nap volt. A szokásos keddi, kis összetűzéssel: fedett legyen-e az istálló, kell-e bele fűtés. És a teraszon elhelyezett ebédlőbe?! Aztán államtitkár, helyettes ~, pofavizit, bármikor kereshetjük, szívesen segít. Aztán generál. Csak beszélünk, jó tanácsok, ígéret tervezőre, szemlézünk, két hét múlva jelentkeznek. Több oldalról lecsekkolom a dolgot, de hát
Felkelés, szenvedés (vagy nem), reggeli (vagy nem), öltözés, fésülködés, indulás az iskolába, közben mese Babszemékről és Manócskáról. Tiszta Rajna-parti -hangulat. De lehet, hogy csak most, kora reggel. Mert azért most nem csak Janka, hanem én is élvezem. Nyugis. Mellettünk ülnek az autóban az emberek, mi meg sétálunk, mint valami csodabogarak.