Tegnap nagy megbeszélés-nap volt. A szokásos keddi, kis összetűzéssel: fedett legyen-e az istálló, kell-e bele fűtés. És a teraszon elhelyezett ebédlőbe?!
Aztán államtitkár, helyettes ~, pofavizit, bármikor kereshetjük, szívesen segít.
Aztán generál. Csak beszélünk, jó tanácsok, ígéret tervezőre, szemlézünk, két hét múlva jelentkeznek. Több oldalról lecsekkolom a dolgot, de hát ez van: ajánlják.
Egyre inkább úgy érzem, a segítség rám fér. Dani atya azt mondja, mondjak el egy rózsafűzért. Nem jut eszembe mondani, hogy társulati tag vagyok, csak az, hogy a következő 4 évben mindennap rám férne. Egy nagy adag bölcsességet kérek – ha megkapom, lehet, hogy inkább visszavonulok a kollégiumba…