Judit, Janka, Andris, Bori és Gábor
Hiába, na, mégiscsak írjuk a történelmet – legalábbis másoljuk, vagy próbáljuk „legyorsírni”. No de ma 30 év várakozás után önállóság, amit sokan sokféleképpen reméltek, így-úgy drágállottak. Tény, egyszerűbb azt mondani, hogy nem lesz jó, mint megcsinálni. Én 5 éve kezdtem hozzá. Ha egyszer összegyűjtöm, miért is kéne már érdemeim elismerése
„hagyod, hogy éljek Évek óta siránkozom, mint a fecskefióka, panaszkodom az élet igazságtalanságain, hiányolom az igazságot, a jó elismerését, a támogató szavakat, hogy amin munkálkodom, az a te dicsőségedet és az emberek javát szolgálta.Nincs megerősítés, köszönet, csak bírálat és feledékeny tudomásulvétele minden fáradozásaimnak.Van-e még értelme bármi jót tenni, ha észre
(berontván a veszekedő gyerekekhez) Nem igazságot jöttem osztani, hanem pofont! „Te ne csodálkozzál nekem, mert felnégyeltetlek” „Mit és-és! Te ne érdeklődjél itt nekem, mert ágyú elé köttetlek!” „Mennyi még a 32, bizony-bizony” mínusz 32: a negatív szabadság azt jelenti, hogy szabadság valamitől; esetünkben szabadság a szabadságtól?! A felismerés: a mankó
pap = a klerikális reakció agitátor apparátusának tagja
„[1950. május] 12. Péntek. Az agráregyetem részére akarják igénybe venni a rendház még megmaradt részét is, azzal, hogy 3 kilométernyi távolságra adnak más házat. (…) Ez igen nagy csapás lenne reánk nézve, sőt egyenesen végzetes!16. Kedd. Közületeket elhelyező bizottságtól négy ember jön ki délután érdeklődni, nem volnánk-e hajlandók átengedni az