Somogyfajsz, egy teljes nap, két fél.
A kastély tápi hangulatú, vissza kell zökkenni, utána rendben.
A tó és környéke maga a nyugalom. Ülünk, csend van. Néha a horog beleakad valakibe, szemhéj becsuk! Az első fogások, de nem ebből főzünk. Pálinka és fröccsözés, ki lehet nagy duzzogva bírni. Ülök a bogrács mellett, nézem a gyermekeket, és jó. Aludni viszont nem tudok, de tudom, legközelebb mit hozok: bicikli Andrisnak, hátihordó Borinak, kempingágy nekem.
Janka három napig úgy van mellettünk, hogy nincs is. Folyamatosan látom, jön-megy, élvezi a tavat, lápot, erdőt, játékot. Tanul, mint Tutajos.
Andris pecázik, bicskázik, lövöldöz és mondja a magáét.
Borival két nagy sétánk volt, az egyiken Andris is velünk tartott. Nem remageni séta, bár két próbálkozása volt. Valamivel mindig meggyőzhető, hogy továbbmenjen a saját lábán, bár haladásról nem beszélhetünk. A tó mellett birkaszart vizsgálunk, utána tehénlepényt. Szembejön a birkanyáj, megijedünk egymástól, de ők jobban, az egyik elindul kerülőre, a többi utána: győztünk! Átkelés a sáron: – Andris, ne menj bele! – Rendben! – 5 másodperc eltelik. – Édesapa, beragadtam, húzz ki! – Cupp-cupp – de ezt a gumicsizma adja, miközben Andrisostul kicuppantom. Gatya le, mert merő sár. Megtekintjük a szürkemarhákat, ha már az előzményüket láttuk; ők is megijednek. Mi is.
Négykézláb a homokban igen jó menni, hátrafelé pedig még inkább. Gyökkettővel haladunk, lassan már visszafelé. A többiek autóval elmentek már. – Megyek, csak ezt a követ felveszem! – Minden kavicsra 5 percet várok, de nem vészes, mert nincs hová sietnünk. Bottal kígyónyomot is húzunk. A mezőn Andris virágot szed, Bori elfárad, de ahogy Andris előreszalad elbújni a fűbe, új lendületet kap, mert meg kell nézni, hogy tényleg Andris van a fűben elrejtőzve, vagy egy medve.
Valahol nem számít, hogy a lurkók patkányt keresnek-e, vagy sünit, izgatottan mászkálnak a zseblámpával. Másnap a sünicsaládot megtalálják, megetetik, jól megnézik.
Autóval körbejárunk, valahányszor kiszállunk, elkezd esni. Megtaláljuk Vuk várát is, és látjuk, mit nem láttunk. Lesz még mit felfedezni legközelebb.