Ha most fent lennék

Azon a legnagyobb, közösséginek hazudott oldalon, amely valószínűleg az emberiség szellemi környezetszennyezésének jelenkori legnagyobb, komposztálhatatlan és feldolgozhatatlannak bizonyuló mellék-vég-terméke, amit csak azért nem veszek a betűmre, mert rámtalálna gyorsan a nem kívánatos kereső, szóval, akkor ezt írnám ki, üzenetként, gondolatébresztési kísérletként, vagy egyszerűen csak saját esendőségünk, együgyűségünk és romlatlan önzésünk felmutatására mindenkinek, aki legszívesebben fához kötözné magát, vagy akinek fáj a favágás és a faültetés, vagy csak a favágást veszi észre:

Kezdjük az alapoknál. Előkeresvén az online elérhető térképeket, megfigyeltem, hogy nemrég még mindannyiójuk (e derék néptömeget igen talányos módon többes szám helyett egyes számmal jelölve, egyszerűen Jenőnek nevezem el és használom a továbbiakban, bízva abban, hogy olvasóim ismerik az egyszeri női sofőr és Jenő nevével fémjelzett viccet, és bár fogalmam sincs, ki mit akar a gendersemlegességen érteni, jelen esetben Jenő gendersemleges, mivel hogy Jenőt jelen esetben nem a nem, hanem az Eszet Lenke-ség tartja össze) háza és kertje helyén rét, legelő, szántóföld vagy erdő állott! Ugye a „nemrég” az viszonylagosság kérdése, és hát a világ teremtésétől számított időben a 300 évvel ezelőtt egy hangyalépés, de még úgy sem egy idő-maratoni táv, ha azt nézzük, hogy ekkoriban éltek dédősapáink, akik közül egyébként nagy valószínűsággel sokunké ugyanaz volt.

No de visszakanyarodván, csak nézem a 17-20. századi katonai felméréseket, keresem azt a sok erdőt, ahol Jenő felnőtt, őzeket és nyulakat kergetett, mókusok ugráltak a fán és unikornisok ugráltak át a szivárvány felett. De hát nincs! Szántóföld, rét, legelő! Az őseink kivágták a fákat, már akkor! Hol voltak a lelkes sötétzöld Jenők? (Valószínűleg az össze ideutazott ebbe a derék századba, időgéppel.)

Nézem a kataszteri térképet, ugyanaz: telek-telek-telek, na egy kis erdő és park, egyébként rét, legelő, szántóföld. Hát hol éltek ezek? Kivágták a fákat?! Talán még azzal is fűtöttek, vagy kegyetlen módon feldolgozva azon térdepeltek a templomban?! Vagy nem megvárva az ipari fatermelést, egyenesen otthon bútort meg fakanalat faragtak?! Meg teknőt az elpusztított disznónak?!

Az 1941-es katonai felmérésen megint csak azt látom, hogy hát kevesebb az erdő, mint manapság. De hát arra gondoltam, bizonyosan itt is a térképész volt hanyag, hiszen a háború kellős közepén aztán ugye minek is csinált volna az ország védelme szempontjából nékülözhetelen pontos térképet…

Tovább vizsgálva elődeink iszonyú mértékű felelőtlenségét, a CORONA kémműhold 1960-as felvételein szinte a fele erdőt látom a mostaninak.

A héten valamennyi itt író hőzöngő és elégedetlenkedő kertjébe bepillantván, sőt, mit bepillantván! Eltanulva tőlük a technikat, befotózván és bevideózván, valamint piciny forgó alkatrészekkel működtetett, kamerával felszerelt repülő eszközt is (szigorúan a hatályos törvények szerint) felengedve felülnézetből is mindezt megtéve, az alábbiakra lettem figyelmes.

Jenő 600 m2-es kertjében 5, azaz öt fa van. Őshonos egy sem, behurcolt és invazív kettő, és három darab túlnemesített, normális termést a büdös életben nem hozó gyümölcsfa. Megjegyzendő, hogy jenői-átlagot vettem alapul: fél-Jenőnek még saját kertje sincs, 60 m2-es betonbunkerben lakik, és hát csak szobanövényeket nevel, de csak néhányat, mert Jenő bepállik, mint az az az alá. A gyümölcsfák természetesen metszetlenek, vagy rosszul metszettek, mert Jenő agráregyetemre járt és végzett (válságmenedzser-szak), vagy mert Jenő nem járt agráregyetemre. Egyébként mindkét változatra büszkén és öntudatosan hivatkozik. Az invazív fák szép nagyok, évente két métert nőnek, a kerítésen kívül évente kétszer jön metszeni a szolgáltató, mármint mindegyik: gyengeáramkábel-szakadás, erősáram zárlat-okozás, víznyomócsó-törés és szennyvíz/csapadékvízcsatorna gyökér általi eltörése miatt. Mivel folyamatosan valamilyen víz éri, nő a fa, mint Katiban az öntudat. A szépen növő invazív fák Jenő öntudatát is növelik, és bár évente 100 ember életét keseríti velük, a szomszédokat élet- és szeretetellenes lényeknek titulálja nagy nyilvánosság előtt, amikor azt kérik Jenőtől, hogy ugyan lesz-e szíves kicsit levágatni a fából, mert nem hogy a csatornát, hanem a tető közepén lévő kéményüket verik az ágak. Hiába, no: a szomszéd nem írogat a közösséginek csúfolt oldalra, hanem csak teljesíti kötelezettségeit, melyekkel erre-arra tartozik, egyenesszívű, szereti az állatokat és kíméli a növényeket, ahogy ezt annak idején Jenővel együtt megtanulta, azonban Jenő ebből annyira emlékszik csak, hogy egyszer tanult valamit a szomszéddal együtt, és Jenő egyébként erre büszke, hogy egyszer, amikor még kötelező volt neki, még hajlandó volt tanulni, csak már nem emlékezik arra, hogy egy életre kellett volna megtanulni, meg egyébként is, ha nem lenne kötelező tanulni, akkor Jenő szerint senki sem tanulna. Hát erre mondom, hogy holtáig tanul az ember, és Jenő büszkén hirdette, hogy az ostoba nem leli kedvét az értelemben, csak saját eszének fitogtatásában.

Túllépve a fán, megvizsgáltam a további növényállományt. A sövényt vágja, évente kétszer is csonkolásos fájdalmat okozva a szerencsétlen buxusnak. A fűvet úgy nyírja Jenő, mintha nem akarná elfogadni, hogy hát az egy élőlény, akit kéthetente félbevág! A gyomokat pedig kíméletlenül elpusztítja, tövestül kitépi, sokszor a haszonnövénnyel együtt, mert túlképzett lévén meg tudja őket különböztetni.

Semmi gyümölcsöt nem szed le a fáról, mert nem akarja őket megölni, csak olyat eszik, ami már leesett és meghalt. Az elmúlt évtizedekben, mióta felnőtt és önálló döntésre való képessége hatványozottan megnőtt, répát például még nem evett.

És hát a ház helyén mennyi-mennyi növény élhetne, ha mérhetetlen jenői önzőségében nem szégyelte volna megörökölni és hozzáadott érték nélkül beköltözni a házba! Egyedül a mohát mosatta le a súlyosan szennyező paláról annak azbeszt tartalmával együtt, le, le az édes anyaföldre, bár az édes anyaföld szóösszetételt Jenő neveltetése és szektai agymosása következtében nem ismerte sosem.

Azt is észrevettem, hogy Jenő kertjében nincsenek állatok, kivéve a tyúkokat, akiket tojásrakára kényszerít, és ha erre már nem hajlandók, levágja őket. Na jó, ez az egy bekezdés teljesen elképzelhetetlenségeket tartalmaz. Jenő ugyanis soha nem fog levágni állatot, sőt, még 51 évesen is azt hiszi, hogy a boltban kapható húsokat a mészáros termeli az üvegházban. Nagyon kérek mindenkit, hogy Jenőnek el ne árulja, hogy a hús elő állat elpusztítása révén annak különféle feltrancsírozásával jön létre!

Tehát Jenőnél nincsenek állatok, legalábbis nem űz az őz, nem fészkelnek nyulak a magas fűben, és nem ugrál unikornis a szivárvány felett. A patkányokat és egereket kiiírtotta, a hangyákat lefújta bolti vegyszerrel, a pókot leporszívózta a sarokból. A hernyókat összeszedte és odaadta volna a tyúknak, ha tudta volna, hogy az háziállat, bár ha tudta volna, valószínűleg petíciót indított volna freeTyukica címmel; de így csak átdobálta a szomszédba. Csodálkozott, hogy nincsenek pillangók, és a szomszédokra fogta, hogy a kertük rendezésekor elűzték még téli álmuk idején a lepkéket. Azt sem értette, hogy a 30 méterre lévő két nagy fája közt miért nem ugrál mókus, és teljesen összetört, amikor egy rosszakarója felvilágosította, hogy a mókus a Bogyó és Babócában valóban aranyos állat, de egyébként megeszi a fán fészkelő madarak tojásait.

Egy idő után megtelt a teljes memóriám. Már nem volt erőm Jenő önellentmondásait, épített és vadon környezetének csikorgóan nyikorgó kuszaságát és kibogozhatatlanságát elemezgetni. Teljes káoszba omló agyatlanság, agymenés, agresszió, irigység és átgondolatlanság, logikátlanság és összefüggéstelenség, s minden, ami a legrosszabb kombináció közös gyökere: amikor az ostobaság aggresszióval társul.

Végül csak megnyugodtam. Ha az általam olyannyira nem értett és idétlenségnek tartott mosolygós/mérges fejeket is vizsgálom, a 15 000 mittoménmennyiből Jenő 51 csupán! Nem százalék, hanem az összjenői létszám! Hát akkor nem Jenő adja a világnak a világképet, ő csak egy elfelejtésre ítélt neandervölgyi, és a feledésbeli félelmében iszonyú hangos. Beszédének a kezdete butaság, és a vége szörnyű ostobaság.

Hát, valahogy erre jutottam.

Meg arra, hogy mivel 10 szónál többet írtam, valószínűleg ennélfogva a közösséginek nevezett oldalon örökre eltiltanának minden további gondolkozástól.

P. S.:

1. Ahogyan a kutya visszatér okádására, úgy ismétli meg bolondságát az ostoba.

2. A bölcs ember gondolatai a jóra, az ostoba gondolatai a rosszra irányulnak.

3. Könnyebb elviselni homok, só s vas terhet, mint ostoba, balga, istentelen embert!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük