Péntek, sötétedés előtt. Apát úrral körbejárunk. Nyugtázunk. Ez nem a teli has elégedettsége, hanem a szív öröme.
Van még néhány helyére váró kő, levél, kereszt, rúd, aláírás. A hétvége a hangosítás beállítása ellenére nyugalomban telik, és lám, hétfő lett.
A kapszulába kerülnek dolgok: vajon, fogják tudni az utódok, hogy mik is ezek? Föntről majd úgyis látjuk. Fát sem magának ültet az ember, hát még a templomépítés.