Judit, Janka, Andris, Bori és Gábor
Tegnap nagy megbeszélés-nap volt. A szokásos keddi, kis összetűzéssel: fedett legyen-e az istálló, kell-e bele fűtés. És a teraszon elhelyezett ebédlőbe?! Aztán államtitkár, helyettes ~, pofavizit, bármikor kereshetjük, szívesen segít. Aztán generál. Csak beszélünk, jó tanácsok, ígéret tervezőre, szemlézünk, két hét múlva jelentkeznek. Több oldalról lecsekkolom a dolgot, de hát
Felkelés, szenvedés (vagy nem), reggeli (vagy nem), öltözés, fésülködés, indulás az iskolába, közben mese Babszemékről és Manócskáról. Tiszta Rajna-parti -hangulat. De lehet, hogy csak most, kora reggel. Mert azért most nem csak Janka, hanem én is élvezem. Nyugis. Mellettünk ülnek az autóban az emberek, mi meg sétálunk, mint valami csodabogarak.
Szerdán meg is volt az utolsó munkanapom. Mert, mint ismert leállamvizsgáztam, és másnap munkába álltam. Intellektuális sokkok, melyekre még emlékszem: – minisztériumok közötti versengés, párhuzamos hatáskörök, egymással meg nem osztott információ – a beosztottakon kívül mindenkivel megosztott információ – fúj, hülye tanár szindróma folytatódása, fúj, hülye főnök szindróma formájában És
Pannonhalma, 2014. május 31-én. A 99Aés a 00A közös csapata nagy küzdelemben 3. helyezést ért el csoportjában (kétszer kikaptunk a két meccsből), nagy küzdelemben, sok sörrel, néhány szál cigivel, de derűsen. szóval jó volt, és senki nem sérült le… Tozo kupa
Ismét, nagy sokára. Mármint Erdélyben és itt is. Megújulva, névreszólóan. Szóval csütörtökön elmentünk, hétfőn hazajöttünk. Első éjszaka Mezőmadarason aludtunk, igazán jó volt, nem is az alvás része, hanem az előző este a szászcsávási banda. 1-ig húzták, de nem tudom, melyik idő szerint… Mindenesetre nagyot nótáztunk, Janka is hallgatni akarta a