Judit, Janka, Andris, Bori és Gábor
A héten plenáris ülést tart az Európai Parlament, ennek örömére mindenki átköltözik négy napra. Ebben az épületmonstrumban kicsit nehezebben ismerem ki magam, de még egyszer sem tévedtem el. Érdekes, hogy a parlamentben egy 2-2,5 perces felszólalás már hosszúnak számít. Persze most választások előtt mindenki nyomul, hogy javítson a felszólalási statisztikán,
Hétvégén a másik gyakornokkal elmentünk Ostendébe, az Északi-tenger partjára, ami Brüsszeltől kicsit több, mint egy órányira van vonattal. Szép volt az idő, még sütött is, de annyira fújt a szél, hogy az már kicsit sok volt nekem. Csomót sétáltunk, estére teljesen belefáradtam a folyamatos politizálásba. Na jó, valószínűleg, ha a
Ezúttal elég kevéssel kiutazás előtt vált biztossá, hogy mely hónapokat töltöm itt (január-február), többek között ezért is eléggé aggasztott a szállásom. Németországban azért eléggé el voltunk kényeztetve. Igaz egy kicsi település, de a 50 négyzetméteres, kvázi különálló lakrészért fizettünk 450 eurót mindenestül, és a néni még egy csomó mindenben segített
Már harmadik napja itt tengetem az életem. Egyedül. Most úgy érzem, hogy egy kicsit jobb a helyzet. Már nem nyom össze ez az egész hatalmas monstrum, ami tavaly egy fiktív nemzetközi szervezetből vált hirtelen valósággá. Szóval adtam még egy esélyt neki, mert tavaly novemberben eléggé nem annyira tetszett meg az alatt
Szuper lehetőségem támadt novemberben: barátnőm írt, hogy még egy hónapot kint marad Párizsban, viszont a szobatársa nem, ezért ha gondolom, meglátogathatom, és aludhatok a Balassi Intézetben vele. Király! Gondoltam. És az is lett. Szuper időnk volt. Szuper kísérőm volt. Szuper helyeket láttam, kb. ingyen. Szuperül éreztem magam. Leszámítva egy-két dolgot,