Judit, Janka, Andris, Bori és Gábor
(berontván a veszekedő gyerekekhez) Nem igazságot jöttem osztani, hanem pofont! „Te ne csodálkozzál nekem, mert felnégyeltetlek” „Mit és-és! Te ne érdeklődjél itt nekem, mert ágyú elé köttetlek!” „Mennyi még a 32, bizony-bizony” mínusz 32: a negatív szabadság azt jelenti, hogy szabadság valamitől; esetünkben szabadság a szabadságtól?! A felismerés: a mankó
pap = a klerikális reakció agitátor apparátusának tagja
„[1950. május] 12. Péntek. Az agráregyetem részére akarják igénybe venni a rendház még megmaradt részét is, azzal, hogy 3 kilométernyi távolságra adnak más házat. (…) Ez igen nagy csapás lenne reánk nézve, sőt egyenesen végzetes!16. Kedd. Közületeket elhelyező bizottságtól négy ember jön ki délután érdeklődni, nem volnánk-e hajlandók átengedni az
Az a helyzet, hogy én rettenetesen élvezkedem a mostani csendes időben. Nincs napi több tucat telefonom és e-mailem, meghallgatom a rádiót vagy a TV-t, egyébként meg kint vagyok a kertben az évtizedes lemaradásaimon szüttyögök. Tegnap, amikor Dani hívott, épp meditációs szintet léptem volna a lemetszett venyigék 10-40 cm méretre vágásában.
Andris kezd beszélni. Mármint úgy, hogy már mi is értjük. Eddig csak ő értette. Szóval az utóbbi néhány hét eredménye: Apa, Anya, kaka, tűz, kész (=köszönöm, kérem). Amikor hazaérek, hozzám rohan: Apa, Apa, tűz, tűz. Addig mondja, míg le nem megyünk begyújtani a kazánba. Ha nem kell, akkor a mécses