Bajnóczi.hu

Azon a legnagyobb, közösséginek hazudott oldalon, amely valószínűleg az emberiség szellemi környezetszennyezésének jelenkori legnagyobb, komposztálhatatlan és feldolgozhatatlannak bizonyuló mellék-vég-terméke, amit csak azért nem veszek a betűmre, mert rámtalálna gyorsan a nem kívánatos kereső, szóval, akkor ezt írnám ki, üzenetként, gondolatébresztési kísérletként, vagy egyszerűen csak saját esendőségünk, együgyűségünk és romlatlan önzésünk

„Lombok alatt kanyargó széles utat vezettünk e helyhez [ti. a temetőhöz], szegélyezésül pedig több mint 3000 fenyőcsemetét ültettünk melléjük. Ezenkívül az elmúlt iskolaévben ültetésre került 200 darab piramis-akác, 300 darab jegenyenyárfa, több mint 100 darab egyéb díszfa, kerítésül pedig 9500 darab gleditschia és sok díszbokor. Az utánpótlás céljából berendeztünk egy

„Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép, jó és igaz, s adj világos látást, hogy elutasíthassunk mindent, ami hamis, ami rút, ami rossz. Teremts bennünk tiszta szívet, Istenünk, hogy jó gazdái lehessünk ennek a világnak. Ne szennyezzenek be minket gonosz indulatok, gyűlölet, harag, viszálykodás. Egyetértést adj nekünk, hogy

Dó-fá, dó- fá-lá, szó-fá-szó-lá, szó-fá-szó-lá! Most tél van és csend és hó és halál. Na, most érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amikor el kell menni. Nem kicsit, nagyon. El kell takarodni. Nem a helyről, hanem a helyiségből. Ostort ragadni, és segíteni nekik a feladat végrehajtásában. Mármint a két kézbe egyet-egyet.